Minden szülő azt szeretné, ha a sráca Goethet, Balzacot vagy legalább Raymond Chandlert olvasna szabadidejében, ha komolyan foglalkozna a sporttal és ambiciózusan készülne az egyetemi felvételijére. De szembe kell nézni a realitással: a tinédzser kor nem feltétlenül az az élet szakasz, amikor a tehetség a felszínre kerül, a mai tinik korábban érnek és a technológiai fejlődés miatt bátrabbak és kísérletezőbbek, mint az elődeik.
Az angliai Állami Egészségügyi Intézet (NHS) felmérése szerint a 15 évesek 40 százaléka, a 11 évesek 6 százaléka próbált már valamilyen kábítószert, marihuánát vagy partidrogokat. Ez azt jelenti, hogy minden negyedik középiskolás kipróbált már valamilyen illegális drogfajtát. (A középiskolásokra vonatkozó adatok Magyarországon sem térnek el ettől lényegesen.) Ebből pedig India Knight újságírónő azt a konklúziót vonja le hogy „ma már a korai tini korban a kábítószerrel való kísérletezés nem csak hogy normális, de szinte banális is”.
Az alkoholfogyasztás nem az. Mert az esetenkénti marihuána (kizárólag „puha” drogokról beszélünk) nem okoz totális májkárosodás 20 éves korra, netán úgy „kiütni” egy lányt, hogy az illetőt esetleg megerőszakolják. A tinédzserkori átlagos hétvégi alkoholfogyasztás Nagy-Britanniában heti 13 egységnyi alkohol (ez 13 pohár sört jelent) - ekörül a mennyiség körül mozog a felnőtt fogyasztás a hét napjaira elosztva.
Ugyanakkor az újságírónő szerint a fiatalok többségénél a drogokkal való kísérletezés és esetleges használat maradandó károsodást nem okoz, feltéve, hogy nem crack kokain vagy heroin használatról beszélünk, de szerinte a legtöbb kiskorú nem is kerül a közelébe ezeknek a drágább szereknek. India Knight egyébként saját tapasztalatból beszél, mert tinédzserként ő is szívott füvet, saját elmondása szerint olyan behatóan, hogy kirúgták a középiskolából, amikor egy olasz óra szókincsétől intenzív röhögő görcsöt kapott. „A tény az, hogy az egésznek pozitív következményei lettek. (…) Londonba költöztünk, új barátaim lettek, szabadabbá váltam és alkalmakként még több drogot használtam. Csakhogy mire egyetemre kerültem, elegem lett a drogos élményekből, túlnőttem rajtuk és az egészet rosszalkodó, ámbár izgalmas dolognak tartottam, nem pedig életcélnak.” - meséli Knight a tapasztalatairól és a megvilágosodásról, amelyeket nem kétséges, néhány középkorú nem talált meg még 20 évvel később sem.
„Az isten óvjon bennünket azoktól a nevetségesen unalmas felnőttektől, akik egy házkölcsönnel és egy kokainfüggéssel a nyakukon a parti korszakban ragadtak. A legnagyobb előnye a mai tinik drogozásának - szemben a 60-as évekbeli próbálkozásokkal – az, hogy a maiak tökéletesen értik, a húszas éveink vége felé már semmi csábító és szexi nincsen a spontán orrvérzésben. Arról nem is beszélve, hogy nem egy középkorú tapad az éjszakához, akinek a tinikora a megtestesült etalon volt, most pedig nem tudja magát kiverekedni a habitusból.”
Így aztán valószínűsíthető, hogy a 16 éveseink, akikért olyan nagyon aggódunk, nem válnak kokainozó felnőttekké – véli a szerző. Egy kis próbálkozás ugyanolyan része a tinédzser kori tapasztalatszerzésnek, mint a túlzott szexuális aktivitás, ami ugyancsak nem okoz nimfomániát. És persze mindig is lesznek kivételek, hiszen sokunknak van olyan ismerőse aki az elvonóban végezte, de ez Knight szerint inkább egy bizonyos depressziós személyiség kérdése, amely, ha nem drogokhoz fordult volna, akkor valami máshoz.
A teljes körű absztinencia persze a hőn vágyott állapot, de ha már egy parti éjszakán azon folyik a vita, hogy mivel bulizzunk, akkor a puha drogoknak abszolút előnye van az alkohollal szemben, legalábbis az újságírónő inkább ezt választaná a saját gyerekei esetében. „Egy absztinens barátom most jött vissza Ibizáról, ahol megkísérelte a vegytiszta bulizást. Tiszta fejjel azt tapasztalta, hogy Ibizán, habár mindenki dugig volt extasyval, mosolygós, udvarias, kellemes és barátságos volt a hangulat. Ha ehhez hasonlítunk egy belvárosi éjszakát Londonban, ahol mindenki hangos, obszcén és kötekedő, egy csóró vesztes ül minden buszon, akinek betört a feje vagy egy lány, aki sír és totálkárosra itta magát... nos, nem kétséges, melyiket toleráljuk jobban én és a barátom” - érvel Knight.
A legtöbb embernek a drog tabu. És nem azért, mert merevek és humortalanok vagyunk, netán túl intelligensek. Hanem azért, mert a többségünk – joggal - a Pete Dohertyket és az Amy Winehouseokat látja, akik injekciós tűkön elvesztegetett zsenik, kidobott életek. De ez nem azt jelenti, hogy az újdonság varázsa nem létezhet többet. A tinik mindig tinik maradnak, a próbálkozások és kísérletezések ennek az életszakasznak komoly részei. A lényeg, hogy nem kell rögtön pánikba esni és halálos prognózisokba bocsátkozni, ha ezzel szembe kerülünk. Ahogy India Knight fogalmazza:
„Egy nem spannolt marihuánás cigi elszívása nem fog senkit örült élvhajhászatba vagy az elvonóra küldeni, annak nagyobb esélye van, hogy az illetőből erős véleményű hangadó újságíró lesz.”
Krisztina O'Brien
